Az utóbbi években számos vizsgálat eredménye, de a pedagógiai tapasztalat is azt mutatja, hogy mind az általános iskolában, mind a középiskolában megnőtt a tanulási nehézséggel, zavarral küzdő tanulók számaránya. Az iskolában sokszor panaszkodnak a pedagógusok, hogy a gyermek nem érti, amit mondanak neki. Az utasításokat rosszul értelmezi, elvész már a hallott információk között. Sokszor hallom és tapasztalom, hogy visszakérdeznek a gyerekek, gyakran elkalandoznak, nem figyelnek. A gyerkőcök egy csoportjánál a beszédfeldolgozási folyamatok bizonytalansága érhető tetten, amely a beszédészlelés életkori szinttől való elmaradásában vagy súlyosabb esetben a beszédmegértés zavarában nyilvánul meg. Gyakran a szóértés, mondatértés is problémát okoz. Okozatként a tanulási kudarc jelenik meg, amelyet a későbbi sikertelenség miatt különböző pszichés tünetek is követhetnek viselkedési zavarok, magatartási problémák. Találkoztam már olyan esetekkel is, amikor rövid időn belül megjelentek a viselkedésben jelentkező jelek. Azt kell mondanom paradox helyzet, mert ezek a gyerekek vannak „szerencsésebb” helyzetben, ha fogalmazhatok így, mert hamarabb jelzik, „figyeljetek rám, segítségre szorulok”. Ezt a” jelzést” hívja segítségül a csemete, s így hamarabb kerül szakemberhez és idejében elkezdődhet a probléma okának felderítése és kezelése. A csendesebb, visszahúzódó gyerekeknél előfordul, csak hosszú idő után derül ki, hogy a tőle elvárt szinttől jóval gyengébben teljesít. Azaz a tanulásra szánt idő nincs arányban a teljesítményével. A beszédészleléshez és megértéshez szükséges, de nem elégséges az ép hallás, tehát ép hallás mellett is megjelenhet a beszédészlelés és megértés zavara.
Elolvasom “Megy vagy meggy nem mindegy, mert nem mind egy!” →
