
Az utóbbi napokban nagyon sok fotó felkerül a közösségi oldalakra a gyerekek kitűnő bizonyítványairól. Természetesen gratulálok minden kimagasló eredményt elérő kisdiáknak, de jusson eszünkbe, hogy nem minden szülő és csemete éli meg így a bizonyítványosztást. Sok család szorongásként éli meg ezeket a napokat. Hallottam olyat is, hogy inkább el sem mennek az évzáró ünnepségre. Óriási frusztrációt élhetnek át ezek a szülők és gyerekek. Biztos, hogy ez csak így működhet? Jegyre, osztályzatra mérjük a lurkókat? Optimálisak a lehetőségek, a feltételek ahhoz, hogy a gyerkőc a személyiségének, képességeinek megfelelő szintet tudja nyújtani? Szeret a gyerek rossz jegyet kapni? Szerintem minden szülő büszke lehet a gyermekére, osztályzattól függetlenül. Nagyon fontos, hogy ezt mondjuk el, éreztessük velük, hiszen a szeretet feltétel nélküli. Nem függhet jegyektől. Ne hagyjuk gyerekeinket abban a tévhitben felnőni, hogy azt érezzék, a szeretetünk attól függ, hogyan teljesítenek az iskolában. “Egy szülő nem adhat nagyobb ajándékot a gyerekének, mint hogy büszke rá!”
Ezek a gondolatok inspiráltak arra, hogy megosszak veletek egy mesét, amit már régen írtam pontosan 10 éve bizonyítványosztásra, azt szerettem volna már akkor is, a gyerekek és szülők egyaránt érezzék, hogy mindenki jó valamiben, csak észre kell vennünk. Minden csemete büszke lehet magára és a szüleik is büszkék lehetnek rájuk, hiszen óriási kincsek vannak a lurkókban.
Elolvasom “Bizonyítványosztásra” →