Decemberben, az óvodában, az iskolában, otthon rengeteg jó cselekedetet hajtottak végre a gyerekek. Eljött az újév, vége lett a szünetnek. A 2. osztályos gyerekeknek nagyon vidáman kezdődött az újesztendő az iskolában. Januárban, amikor visszaérkeztek társaik közé sok-sok élményt osztottak meg egymással. Ági nénivel leültek a szokásos helyükre, a szőnyegre és az osztály csacsogásától volt hangos a terem. Amikor a tanító néni látta, hogy minden csemete elmesélte élményeit ő is mesélni kezdett, hogy ebben az időszakban vannak népszokások, melyeket régen az emberek igyekeztek betartani.
– Van közületek valaki, aki ismer ilyen népszokásokat? – nézett körbe kíváncsian Ági néni.
– Igen, mi például otthon malacot ettünk vacsorára, mert az állítólag szerencsét hoz –válaszolta Tomi.
– Anyukám pedig lencsét főzött újév első napján – mosolygott Zsófi kedvesen.
– Mi halat ettünk, mert a sok pikkelye a pénzt jelképezi – kacarászott Gábor.
A gyerekek nagyon sok népszokást említettek még, Ági néni meg is jegyezte:
– Nahát, milyen ügyesek vagytok, ez igen! – nézett büszkén körbe az osztályán- nagyon boldog vagyok, hogy otthon ilyen sokat beszélgettek a népszokásokról.
Még sokáig társalogtak erről a témáról, hogy sok helyen még ma is élnek ezek a hagyományok és vajon tényleg beválnak-e.
– Jaj de jó! – örvendeztek a gyerekek – megérkezett a januári mesénk.
