Vadkan Vendel iskolába megy-áprilisi mese

Elérkezett az április, hamarosan tavaszi szünet lesz.  Reggel már nem csak a gyerekek csicsergésétől, hanem egyre több madár csivitelésétől volt hangos az udvar. Élvezték a gyerekek a tavaszi szellő lágy simogatását, a természet ébredését, hogy később sötétedik és tovább lehetnek a szabadban. Az első órára hívogató csengő megszólalása után sietve szaladtak a terembe.

A gyerekek a helyükre mentek, lepakolták táskájukat, előkészítették a felszerelésüket és sóvárgó tekintettel figyelték Ági nénit.

– Mi ez a tekintet, csak nincs valami baj? – tudakolta a tanító néni.

– Beszélgetünk kicsit? – kérdezte Tomi reménykedő hangon.

– Háát nem is tudom, szeretnétek? – nézett körbe Ági néni kedvesen.

– Igen nagyon – válaszolták szinte egyszerre a gyerekek.

– Rendben, akkor gyertek üljünk le a beszélgetős helyünkre – hívta  a gyerekeket.

A 2.d osztály örömmel foglalt helyet a teremben lévő szőnyegen, és hozzáfogtak hétvégi élményeiket mesélni.

Egyszer csak hozzáfogott leereszkedni a meseláda tétova mozdulatokkal billegett a levegőben, majd csodás táncot  lejtve  a kikelet színeiben pompázott. Közben az osztályban kellemes tavaszi fuvallat csiklandozta a gyerekek arcát és a tavasz illata töltötte be terem levegőjét. A szőnyeg lila mezővé vált a sok apró ibolyától.

– Ó de csodálatos! – mondták ámulva a gyerekek.

Amikor a meseláda leért a szőnyegre kitolódott az áprilisi fiók.

Ági néni kivette a papírtekercset és belekezdett a történetbe.

Elolvasom “Vadkan Vendel iskolába megy-áprilisi mese”